A tegnapi napom, talán életem legstresszesebb napja volt, tudniillik ez a Szeptember 4. dátum jelentős volt az én életemben és jövőm kialakulásában és mondjuk azt, hogy sikerült!! Végre egy kis boldogság, ám 50-50%-ban. Vannak még kivetni valók és vannak még feszegethető dolgok, amik mindent elronthatnak, de úgy érzem ez mind már csak ideiglenes. Az iskola sem volt rémes, nem azt kaptam a biológia tanáromtól, amit vártam : egész napos szemétkedést. Múlt évben abba hagytam  a sulit a munka miatt és ő rettenetesen megharagudott rám, de ő volt az egyetlen, akivel mindezt közöltem is. Tegnap vicces kedvében volt, majd lesz rosszabb mi? 

Jó hír, hogy tegnap felbukkant egy rég nem látott barátnőm, aki képes volt a világ másik felére költözni és most haza jött, megadtam neki a blogcímem, mert itt könnyebben elér és akár beszélgetni is tudunk.

Rohanok, mert egy óra múlva, nekem már buszon kell ülnöm. 

Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?” „Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” –válaszolta a tanár. „A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért,amit már elhagytál.” –tette hozzá. Adiák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban,ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt.Viszont még mindig úgy gondolta,hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le.
Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat,amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük. Amikor a végére ért,visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel. „Ez a szerelem!” –mondta rögvest a tanárnő. „Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá,hogy az igazit már elmulasztottad..!!

Gondoltam, itt az ideje, hogy még több fölösleges semmit mondó címkét szúrjak a bejegyzéseim fölé, hiszen mindig csak egy felirat ékeskedik az pedig a blog.

Az oldalt bár magamnak nyitottam a számláló ellenére, én vagyok az egyetlen hallgatója, akit úgy gondolom érdekelnek a bejegyzések, s ha bár feltételezem unalmas dolgokról írok, hiszen ezek csak nekem fontosak, nektek nem, még is néha szeretném, ha valaki szólna hozzám, mert olyan veszettül egyedül érzem magam, mint még soha. 

Holnap iskola és nekem egy másodpercre sem terelődik a tanulás és okosodás felé a gondolatom, hiszen van sokkal borzalmasabb dolog az életemben, amiért aggodalmaskodnom kellene. Ilyen például ez a fránya lakás felújítás és a barátom költözése. 

Úgy érzem lelkileg összeroppanok, napról-napra csak növekszik bennem a düh és amikor kitör, sajnos az önkontrollom elenyészik valahol a józanságommal egyidejűleg. Mindebben pedig a legrosszabb, hogy azon a személyen sikerül letöltenem haragom aki (egyébként elő is idézi mindezeket) a világon a legtöbbet jelenti számomra. 

Elárulná nekem valaki, hogy mikor leszek végre boldog?

A design választásom @Florae blogaholic.gp oldaláról esett meg, sajnos a saját fejemből képtelen vagyok bármilyen felhasználható dolgot létrehozni, talán egy grafikai részleg is lehetne az oldalon, ahová a kiselejtezett dolgaim pakolom fel, ha nem is felhasználásra, de átalakítással egész csinosak lennének. 

A lelkemben vihar dúl és mindent elsöpör, képtelen vagyok bármi másra gondolni, csak rá és rá. A határidő megint lejárt, az idő csak húzódik és az idegrendszerem kezdi felmondani a szolgálatot, egyfolytában csak azt kotyogja "elég, hagyd abba, ne kínozz kérlek" de én gyilkolom és gyilkolom, mert úgy érzem van miért és kiért. Rosszabb lenne nélküle és én ezt nagyon jól tudom. Nem akarom az utolsó pillanatokban feladni, hiszen már két éve szorosan kitartok mellette. 

Kedden megyek vezetni, délután pedig iskola, ismét... nem akarom, végzős évem, kőkemény tanulások és esszék sorozata veszi kezdetét, emellett megint munkát kellene találnom, mert ez a hobbi tevékenykedésből kialakított pénz, édes kevés. Ám, most adatott egy lehetőség a pénzkeresetre és lehet élek is vele, nyugi nem erotikus és nem is illegális, amolyan türelem játék, mert nagyon aprólékony és könnyen meglehet sérülni közben, bontani kell veszélyes anyagokat. 

Holnapi napom nem gyengén keresztbe lett húzva, jó későn megyek ki drágámhoz, de legalább találkozunk, fenét az öcsémbe és a sulijába!